A budapestiek szeretnek önállóan élni, és gondolkodni. Nincsen szükségük arra, hogy megmondják hogyan, milyen értékrend szerint éljenek, gondolkodjanak, milyen vallásúak legyenek, hogyan éljék a családi életünket. El tudják azt dönteni az emberek saját magunktól is! Nincsen szükségük arra, hogy az ún. Alkotmányba szövegezve magyarázzák és hamisítsák meg nekik a saját történelmüket.

A budapestiek nem szeretik, ha diktálnak nekik. „Modern, a nagyvilágra nyitott, szabadság szerető város vagyunk. És az is maradunk!” –mondta. „Mi, akik Budapesten élünk tudjuk, hogy Budapest nemcsak az ország fővárosa, hanem a magyar szabadság fővárosa is. Aki nem hiszi, az gondoljon csak 1848-ra, az 1918-as őszirózsás forradalomra, 1956-ra vagy 1990-re. A történelmünk folyamán a magyarok már számos esetben éppen itt, éppen Budapesten bizonyították be szabadságszeretetüket. S az ország mindig csak erre a jelre várt! Biztosak lehetünk benne, hogy mindez ezúttal sem lesz másképpen.” Majd kifejtette, hogy az emberek türelme egyre fogy, a pohár lassan, de biztosan betelik.